Kertem, kertem.
Mitévő legyek, hogy 
megállítsam az időt?
Válaszol a csend:
Az idő időtlen,
Valójában nincs is,
így nem lehet megállítani.

Leírhatatlan kékség
Van barlangomban.
Néha besüt a Nap,
ilyenkor hal úszik elő.
Beszél.
De jó az is, ha hallgat.

A tökéletes boldogság

este rámnyitott.

Meglepődött,

Majd nálam maradt.

Életem zöldje beleolvad
a gyertya fényébe.
Kint tücsök zenél.
Fáradhatatlanul
fújja a nótát.
Ma nekem szól.

Baglyok ülnek a fán,

Ha megmozdulok elrepülnek.

Tűnékeny az is, hogy itt voltak.

Nekem csak az kell, amit
a természet dúdol a
fülembe.
Ajkam dalra nyílik.
Az ütem beledobban
a szívembe.

Még nincs vége a dalnak.
Lassan dúdolj!
Hadd menjen ki belőlem
a fájdalom.
 

Minden dal felfelé száll.
Igazult szív hallja ezt.

Tündöklő tűz,
Melengeti bensőm.
Szívem dobog.
Szemem tágra nyílik.
Egy bagoly suhan fölöttem.
Ő mindent lát.

Nincs tovább,

Mindent leírtam.

A nappal éjszakává válik.

Örömteli álmot hoz a szél.

A tenger színei lüktetnek

bennem.

Lelkem tovaröpül.

Madár beszél a fán.

Sírtam, mert jó volt.
Belül lelkem megérintett.
Mosolygok.

Minden lét érted van,
És minden lét benned van,
Így visszatükröződik
a Minden.

A lovak eggyéváltak
lovasaikkal.
Nem meglepő.
Génjeikben hordozzák
küldetésüket.

Midig minden egy,
csak most tudom.

Fények a tanúk,
Alkonyatban vibrálnak.
Zöld vetés,
Sötéten magasodó fák,
Az égen kicsit narancsos
Ultramarin ásít.
Jó a melegben itt.

Minden, ami van,
bennem létezik.
A lét örök tengere hullámzik,
fodrozódik és megnyugszik bennem.
Bármi, amit felfedezek magamról
a mindenségben már benne van.

Hallgatom az esőt.
A Nap éppen lemenőben.
Olyan jó az illat, ami
körbe vesz.

Mindig olyan kellemes
az este.
Pihen a harang,
Alszik a kutya
A víz csendes és békés.
A Hold feljött, és lassan
a csillagok is.
Rájuk lehet számítani.
 

A gyertya lángja messzire látszik.

Mosolyom elviszi a szél.

Csak nézd a fény

átszűrődését a felhők

között.

Csak nézd a Hold

hogy dalol!

Ő a nagy tanító.

Vizet mozgat benned is.

Nincs vége a dalnak.
A madár és én is szabadok vagyunk

Holdfényben fürdik a rózsa.
Nem mozdul, csak nyitott
virágát adja oda a Holdnak

Fények,

Rovarok dongják körül,

Akár az életben.

Hullámzik bennem a

tenger.

Öreg templom hűvösében,

érik lelkem gyömölcse.

Lenni jó.

A Mindenség táncol

bennem.

Öröm ünnep van,

De már nem keresem az okát

Örömbe zárva
Szabadulok magamtól.
Láncom elszakadt.

Visszhangzanak a hegyek,
Várnak vissza.
Megmentőjük vagyok.

Az emberi lét,
Visszatérni a gyökerekhez.

Amikor reggel van az jó,
Amikor este van az jó.
Az illatok összekeverednek.
A föld íze, a fenyő illata,
a fű növése.

Értem a víz üzenetét.
Megfoghatatlan.

Egyszer egy mesét hallott
a lelkem.
Kitüremkedett egy rózsa
a szívemből.
A meséből valóság
lett.

Lassan esteledik,
A gyertya ég.
Fenyő magaslik előttem,
Ő a példkép.

Esti fényben a rózsa levele
mélyzöld és csillogó.
Minden vágy teljesül
egyszer.
Vagy így, vagy úgy.

Megannyi hang az

éjszakában.

Élünk.

Minden éjjel vártam a dalt.
Aztán én dúdoltam.

Nem szűnik a dal.
Minden bennem dobol.
Mégis csönd van.

Minden zene elér oda,

ahova hívják.

Nekem egy egész zenekar

Húzza a nótát.

Hol itt, hol ott üti fel a

Fejét egy-egy tücsökhegedű.

Nekem Isten megvetette az
ágyam.
Majd betakart.

Örömteli fény,

Igaz élet.

Minden bennünket szolgál

Könnyű vagyok,

Megszabadultam,

Igazlátás az enyém.

Nekem az ég adott
valamit.
Tovább adom,
ha lesz kinek

A kutya rám nézett.
Szemében tudás volt.
Tudás a mindenségről.

Betyárok vére keveredik
bennem.
Szigorú szemük
Lyukat üt a bőrömön.

Még ne érjen véget a hajnal.
Ahogy a madár dalol,
abban a pillanatba és ott,
az megismételhetetlen.