Fáj a szívem,
Üres.
Rózsaszín virágokkal övezve,
Rézsárgán illeg a harang.
Tegnap avattuk.
Szól azokért, akik nincstelenek.
Szól azokért, akik teljesek.
Szól felfelé.
Betölti az eget.
Madár röppen,
Puha fehér szárnya,
Kedves galamb illatot ad.
Áldott a kéz, amely ad.
Áldott mától az enyém is.
Adni szeretnék,
Szétosztani a semmit.
Sárga asztal neon fénye,
Visszatükrözi kezem árnyékát.
Ceruza ír a papíron,
Olyan anyagról, ami nagyon fáj.
Ég a szem,
Vörösen izzik.
Benne van lelkem lehámló burka.
Málik, porlad szét a fekete korom.
Ma már vége a fájdalomnak,
Mától a sebek vörösek és gyógyulók.
Mától már élek.
Óvatosan, tántorogva áll fel a lélek.
Fájnak a sebek,
Húz a súly.
Tegnap harangot avattunk.
A harang zúg,
Betölti a lelket.
Tegnap felszabadult a kín.
Ma teremt a kéz.
Áldott az Isten,
Általa én.
Ma írok,
Mától újra él a papír.
Tegnap haragot avattunk.
Húz a súly,
Emel a lég,
Áramlat vonul.
Meleg simogatása,
Borogatja a szemem.
Milyen jó,
Új vér,
Új szív,
Új lélek,
Ma egy Vele.

Debrecen, 1994.11.03.