A barka éke a fának.
Ontja kibuggyanó lelkét.
Hívogatja az éhes méhek,
Kicsit még lusta reptét.
Odaadja édes méhét,
Hogy ebben az adok-kapok,
Játékban násztáncot járjon
Egyhelyben ülő lelke
A méhek hűtlen ide-oda
Csókoló érintésével.
Énekel a fa.
Minden barka nevet a napra,
Csilingel halhatatlanul
Az áprilisi szélben.
Odaadja és befogadja mindazt,
Amit Isten kínál neki,
Azért, amit Isten teremtett benne.

Budapest, április