top of page
Áldott az Isten
Áldott az Isten.
Köszönöm a fájdalmat.
A kín szerte szétszedett.
Lüktet az élet,
Dobol az ég,
Lép a láb,
Ürül az éj.
Dalol a szél,
Orgona nyílik,
Lila apróságán,
Csücsül a méh.
Gyűjti a dalt,
Apró vödrében,
Arany homok száll.
Pereg, ahol megpihen,
Piheg az ág.
Lélegzet nyílik,
Kitárul a szív,
Gyökeret ver a mag,
Bontja már a levelét.
Reszketve aprón egy vízcsöpp
Gördül alá.
Mint csillogó könnycsepp,
Neveli a hajtást.
Aranyos nyelvével érint a nap,
Kicsalja belőle azt ami vagy.
Nyílik,
Feszül,
Szenved,
Kidugja ágait,
Pezsgén, üdén zölddel,
Épül az ember .
A szem sugara éltet és nevel.
A szó hatalma anyásan simogat.
Az írás íze, olyan, mint élni.
Debrecen, 1994.11.03
bottom of page