Áldott az Isten.
Köszönöm a fájdalmat.
A kín szerte szétszedett.

Lüktet az élet,
Dobol az ég,
Lép a láb,
Ürül az éj.

Dalol a szél,
Orgona nyílik,
Lila apróságán,
Csücsül a méh.

Gyűjti a dalt,
Apró vödrében,
Arany homok száll.
Pereg, ahol megpihen,
Piheg az ág.

Lélegzet nyílik,
Kitárul a szív,
Gyökeret ver a mag,
Bontja már a levelét.

Reszketve aprón egy vízcsöpp
Gördül alá.
Mint csillogó könnycsepp,
Neveli a hajtást.

Aranyos nyelvével érint a nap,
Kicsalja belőle azt ami vagy.
Nyílik,
Feszül,
Szenved,
Kidugja ágait,
Pezsgén, üdén zölddel,
Épül az ember .

A szem sugara éltet és nevel.
A szó hatalma anyásan simogat.
Az írás íze, olyan, mint élni.

Debrecen, 1994.11.03