top of page

Jolly Joker

Ha úgy érzed, nincs válasz s nincs kiút a helyzetből, miben vagy: ...találd meg a csodát, mi benned ragyog! Te is képes vagy megváltoztatni a helyzetet s a a világot magad körül: ...te magad vagy a megoldás!

Meglehetősen fáradt volt. Élelemmel, és fürdővel kínáltuk. Három nap három éjjel aludt, majd amikor felébredt maga sem tudta, hogyan is került ebbe a világba.

Elkeseredetten mesélni kezdte népünk sorsát.

A néhai alkirály utódai megerősödtek, és kívánták a hatalmat, a vagyont.

Mindent megtettek annak érdekében, hogy tönkretegyék azt a virágzó birodalmat, amit létrehoztál uram. – mondta apám felé fordulva.

A katonáid uram a végsőkig védelmezték a népet, de nem tudtunk tovább kitartani. El kellett menekülnünk. Amikor a sivatagban étlen, szomjan vándoroltunk már a végét jártuk, amikor az égen megjelent egy sólyom.

Elég ritkaság azon a vidéken. Több társunk holtan esett össze, csupán hárman maradtunk. Ekkor leszálltunk a tevékről, és próbáltunk egy kicsit pihenni. A sólyom csak körözött a fejünk fölött, mintha valamit akarna.

És ekkor jött egy csoda. Az ég kétfelé nyílt, és egy fényoszlop magába szippantott bennünket. Amikor magunkhoz tértünk itt eszméltünk fel a tengerparton. Két társam, még most is ott ül innen néhány napi járásra, ha még élnek. Engem egy belső erő hajtott, hogy keresselek titeket.

Éppen kapóra jött ez a legelésző lovacska a parton. Felültem rá, és vitt, mintha tudta volna az utat. Különös világ ez uram. Alig ismerem ki magam. Sok bűzlő doboz jött velünk szembe, fertelmes zajt csapva, és ordibáltak rám, és mutogattak a kezükkel valamit. Még szerencse uram,

hogy a parton laktok. Mert amit ebben a világban láttam az felért az otthoni háborúval. Nem is tudtam hirtelen, hogy melyik a rosszabb, de ösztönöm hajtott előre.

– Köszönöm, fiam a kitartásodat, és másik két társadat is megkeressük.

A hadvezér riadt tekintettel figyelt ránk.

Mi a baj fiam?

Uram, az a szörnyű lárma és az a szörnyű bűz, ami ezeken az utakon van, hogy én megint megtegyem?

Megértelek fiam, de csak te mutathatod meg, hogy hol hagytad a többieket.

Lassan sikerült őt meggyőzni, és beültünk az autónkba.

– Uram, ez a szörnyű jószág ….,hogy tudnak az emberek ezzel élni?

– Fiam, nyugodj meg, hamarosan visszatérünk birodalmunkba, és rendet teremtünk, ajándékba majd kapsz tőlem egy tevét.

Kis időre elhallgatott.

Jól tudott tájékozódni, így hamar megtaláltuk a két társát.

Félig kinyúlva feküdtek a fövenyen. Mellettük egy viszkis üveg volt.

– Szerencsére csak berúgtak. – mondtam.

Vízzel lelocsoltuk őket, hirtelen magukhoz tértek.

Látszott rajtuk, hogy túl nagy a sokk, ami érte őket, de megismertek bennünket.

Hajlongásukkal, és szabadkozásukkal nevetést varázsoltak az arcunkra.

– Herceg, és hercegnő! – mondták- nagyon szomjasak voltunk, és mivel a tenger vize nem iható elkezdtünk itt kutatni, hátha találunk valamit. Két fiatalember járt itt, kicsit furcsa volt a járásuk, ezt a vizet itták. Majd letették a parton, és elmentek. Ittunk mi is belőle, de ilyen borzalmat még nem látott az ég. Éget ez a víz uram!

Tovább nevettünk, majd betuszkoltuk őket az autóba.

– Uram, mi ez a szörnyszülött?- kérdezte egyikük.

– Ezen járunk itt.

Óvatosan beszálltak. Ijedten szemlélték ahogy kattan a központi zár.

Egész úton visszafogottak voltak.

Majd, amikor a bejárati ajtót nyitottam a távirányítóval megszólalt egyikük:

– Varázslat!

A következő napok nevetéssel és pihenéssel teletek el.

Terveztük a visszautat. Apám ismerte az idő visszahajlítás titkát, hiszen úgy jött ő is a Földre.

bottom of page