Üvöltenek a farkasok.
Körbeülik a teliholdat.
Várnak.
A kör közepén ülök.
Értő vagyok.
A farkasok várnak.
Kiválik egy a csapatból.
Kíntól vonaglik, és énekelni kezd.
” Asszony ül a széken.
Megnyílóban van.
Fájdalom, Fájdalom.
Fájdalom nyílj meg !
Fájdalom ölj meg !
Fájdalom add, hogy szülessek. ”
Nem sietek.
Nem vonaglok.
Nem sírok.
Kinyitom a szívem, és szeretek.
A hóban járok, nyomok előttem.
Ez farkas járás.
Érzem a szagát.
Érzem a verejtékét.
Érzem az üvöltését.
Vágyam felhúzom a szívig.
Kifeszül akár az íj.
Szakadna,
Tépne,
Marna.
Szorít belül az Isten.
Kinyitom a szívem, és szeretek.
Lefekszem a földre.
Enyém a farkas éneke.
Minden elveszendőben van.
Megnyugvást hoz az elernyedt álom.
Kiszenvedtem.
Meghaltam.
Feltámadásomban álmot láttam.
Aranyos fényesség.
Benne a farkas emberré változott.
Álmomban ébren voltam.
Szívembe költözött a fénybe öltözött.
Azóta ott van.
Amikor belül szorít az Isten.
ezt mondom:
” Kinyitom a szívemet, és
szeretek. “