Fátyol lebben.
” Nézz körül ” – szól a hang.
Puha léptű hajnalon,
Vörösen izzik a nap.
” Te vagy a nap hangja,
Te vagy az erő,
Te vagy az élet. ” – szól.
Tekintetedben elveszek.
Tekintetem szelíden ölel.
Eper ízű csók.
Méltósággal vagyok a Tiéd.
Méltósággal alárendelem magam.
Lépj egyet felém.
Lépek egyet feléd.
Orrunk összeér.
Bárány szuszogás.
Fehér, ártatlan.
” Azt hittem délben, hogy
nem szeretnek ” – visszhangzik.
” Az vagyok, akit megszelídítettek.”
– hallom.
” Én vagyok a teljes boldogság. ”
– Tükörképem ott ül velem szemben.
” Én vagyok az ünnep,
mondjuk Pünkösd. ”
Göndör fekete hajú
kisgyerek.
Álmodtam ?
Léteztem ?
Most vagyok !
Mindig itt vagy.
Mindig ott vagyok.
Egymásban éledünk.
Remegek.
Remélsz ?
Remegsz ?
Remélek.