Egy angyal alászállt és megsimogatta
arcunkat.
Kortalan, gyűrtelen arcok nézték egymást.
Kinyílt vörös rózsa szívük.
Mi van ma ?
Mi történik velünk ?
Tenyeremen nyújtom a lelkemet.
Vedd !
Nézd !
Kérdezd !
Amikor az angyal alászállt,
az éjszaka csillogott.
Izzón, égetőn, vörösen kacagott az
ördög.
Az angyal szárnyával bevont.
Féltett.
Kérdezte: jó leszel ?
Jó leszek !
Indulj az útra – mondta az angyal.
Megyek.
Vigyázz, mert nehéz !
Nem baj.
Vállalod ?
Igen.
Tenyerén nyújtott egy másik lelket.
Nézd ! Milyen barna.
Igen, ez szép.
Szép ?
Igen, puha, barna. Szép.
Igen, ma már a tiéd.