Katonazubbonyom felső zsebe kigombolva.
Szívem felett hordom a régi képeket.
Anyám,
Apám,
Testvérem,
Fiam.
Védtetek, óvtatok.
Szeretetetek melegített.
A falu határában kinyitom a zsebem,
Az ég felé emelem a képeket.
Könnyű őszi szél fúj.
Melenget az érett fű illata.
A kezemben egy marék föld.
Kinyitom, és szétszórom.
Hazajöttem.
A föld az édesanyám.
Az ég az édesapám.
A szél a testvérem.
Az eső a fiam.
Belefeledkezem a szél fújásába,
Madár hozza hírül:
” Hí-ja nélkül van már az élet.
Mind egy helyre gyűlt.
Öreg fának öröme,
Embernek dicsősége.”