Az átjáróról szólók.
Keskeny.
Alig férsz át rajta.
Meredek.
Alig látható a teteje.
Síkos.
Úgy érzed, hogy mindig lecsúszol róla.
Ez az átjáró.
Elfáradtál.
Elengeded az utolsó gyökeret is.
Zuhansz.
Puha tollpihe az ágyad.
Megérint egy fuvallat.
Anyád főztjét nyújtja neked.
Szeretőd beleolvad énedbe.
Ez az átjáró.
Tested minden sejtje fáj.
Megannyi kéz húz lefelé.
Ahogy szállsz, úgy húz vissza a föld.
Emberek tépik, marják az erőd.
Ahogy növekszel úgy szedik le rólad a fényt.
Taposnak,
Ölnek,
Marnak.
Kutyák ugatnak
Szívedre helyezd a három követ!
Az egyik a gyémánt- ez az erő.
A másik a smaragd- ez az igazság.
A harmadik a rubin- ez a szeretet.
Isten gyermeke vagy, ne feledd !
Bármi történik Ő benned van, ne feledd !
Szeresd önmagad, és akkor tükörképeid is mind szeretni fognak.
Emeld fel a kezed- meglásd mind felemeli.
Szolgálatod szép.
Szolgálj emberként, szeress !
Ez az átjáró.
Odaát szeretet fénylik.
Apáink, anyáink fényburka melegen ölel.
Vállald a szolgálatot!
Ő benned erős lesz, és te erős leszel általa.
Engedd el mankóidat!
Lépj a keskeny hídra!
Szédít a mélység.
Ne félj!
Tekints magadba.
Fényedben ott vagy te.
Te, aki mindenkiben ott vagy.
Boldog tekintet.
Újszülött ordítása.
Utolsó lehelet.
Ne félj!
Az átjárót ismered.
Engedd el az utolsó gyökeret!
Lépj a hídra!