Vérrel.
Keservvel,
Foggal,
Körömmel,
Kapaszkodtam a sziklán.
Nézek felfelé.
Az alázat főhajtással jár,
mégis nézek felfelé, kapaszkodom.
Alattam a mélység.
Színt kap a múlt.
Párával teljes, fáradt szerelem.
Valós az álom.
Lehull rólam minden.
Szilárd testtel állok elébed.
Alázatom tekintetem.
Alázatom a szerelmem.
Látlak.
Párás levegőn át lüktet a bensőd.
Vállalom főhajtás nélküli lényemet.
Mindenem felkínálom.
Nézlek.
Elhulló csókok mögött ott a fa ága.
Emlékező levegő ölel.
Sima eső mossa lényed.
Csupasz arcom, ázott hajam,
felélesztett kincsem a tiéd.
Gazdagságom mind, amit adtam.
Neked.
A mozdulatok zenévé váltak.
Bármikor előveszem magamból
lényedet.
Nincs több, amit ember adhat.
Visszaadtad önmagam.
A Föld ölébe sírom köszönetem.
Megszültél.
Valamivel három után,
világra jöttem.
Fájt a levegő.
Mindentől elszakadtam, ami
eddig védett.
Ordítok és élek.
Alázatom az élni akarás.
Alázatom, konok nyakam.
Alázatom, bujálkodó szerelmem.
Kihívóan felkínálom magam.
SZERESS !
Ezért létezem.