Ott voltam ahol nyirkos pinceszag van.
Fekete, sötét, és büdös.
Nem tudom, hogy ki vagyok.
Nem tudom, hogy miért szeretek.
Önző nevetés űz.
Szeress !
Szeress !
Szeress !
Kacagásba bújtatott fájdalom.
Fáj a hús vér.
Még élnem kell.
Még lüktetnem kell.
Még van haladék.
Álmaim – Őrület ?
Őrület – Álmaim ?
Ki vagyok én ?
Csupasz vagyok.
Sziklára épültem.
Pőrén átfúj rajtam a szél.
Fázok.
Ledobtam gönceimet.
A sebből folyik a vér.
Kifeszítve, leköpve, csupaszon.
Kiáltok.
Száraz szám felreped.
Nem értitek ?
Megtanultam szeretni !
Fáj !
Fájva születsz bennem.
Várok két görcs között.
Fáj szeretni.
Fáj születni.
Ordítok.
Felserken a seb.
Gyere a világra !
Ordíts !
Üvölts !
Elernyedek.
Jó, hogy sírsz.
Így tudom, hogy élsz.