Volt egy híd aranyból,
apró hangya morzsái átszálltak
a semmiből a lelkeden.
Volt egy híd aranyból, és
ezüstös kéksége borzongatta
testedet.
Összeértek a lelkek.
Testetlen tapintásuk fényködöt
varázsolt.
Látták a lelkemet.
Aranyos a belső, mint a
lemenő napsugár.
Tested nélkül a lelked simogat.
„Szép a lelked” – mondták.
Szívem és szemem egy vérből van.
Ajándékot kaptam, Uram.
Szép a lelkem és simogat.
Uram, köszönöm.
Könnyfakasztó, borzongó testetlen
lelki lényegem kiárad.
Uram, köszönöm a csendet.
Simogatod a szívemet.
Ölembe hull, mi adható.
Ölembe hull aranyos hídján az
élet varázsa.
Szavak szendergése.
Szemem napfény sugara szétárad.
Ossz el mindent, mi tiéd!
Oszd el édes sugarait
szemed csillagának.
Mondd el, hogy van teljesség
a semmi nélkül.
Uram, adj erőt, hogy adni tudjak.
Uram, adj erőt, hogy látni tudjak.
Uram, adj fényt, hogy szerteosszam.
Uram, simogattad belsőm.
Adtál ezerszer az egy helyett.
Adtál mindent az egy helyett.
Szép a lelkem, Istenem!