Őzike léptű hajnalok.
A vágy salakja ül a fű tövén,
és éltető zöldet nevel.
Az álmok kőbe vésett képe
nem felejt.
Ne temesd a követ,
Tisztítsd, csiszold.
Fénye egyre élesebb.
Jáspisom kőhangja
éltet és nevel.
Csokorba szedem a lehullott porszemet.
Puha semmijén a minden csücsül.
A semmi barna víziója
ma édes álom csupán.
A minden aranyló fűszála rügyet
csal elő.
Nézd duzzadó kékjét.
Benne a mindenség.
Csillogó harmat ül rajta.
Holnap már falevél.
Az álom ezüstje
arany csengését hozza elő.
Kedves lélek, simogasd szunnyadásom.
Álmomba hozd elő
a madár röptét,
a fák zenéjét,
a megtisztulás édes csöndjét.
Sóhaj az élet.
Sóhaj a belenyugvás.
Sóhajtás egy kis semmi „jó”.
…
„A semmi ágán csücsül a minden”