Lemondok rólad, hogy élj.
Önző embertestem sír.
Aranyló lelkem nevet.
Fáj még belül az élet.
Ma felszabadít a lemondás.
Nem alkarlak, hogy akarhassalak.
Nem kellesz, hogy kellj.
Az ébredés rózsaszirmú vágya.
Majd holnap találkozunk.
Ma szűnik a tűz.
Testem elernyed.
Fohászkodom, hogy lelkem húrjai
szépen szóljanak rólad.
Még ma semmik vagyunk.
Holnap szállunk.
Kiszakítani nem tudlak, ezért
arany dobozba zárlak.
Ott leszel, amíg fel nem nyitják
értelmed az egek.
Fohászkodom.
Tudjak szépen sírni.
Tudjak szeretetet adni.
Tudjak élni azzal, amim van.
Adj édes álmot, Istenem,
adj megváltást nekem.
Önző embertestemnek ne fájjon.
Nincs könnyem.
Nem olvasom a szemed.
Nem látom benne azt a jót.
Nem látom benne a rosszat.
Nem leszek jó.
Nem leszel jó.
Ma nem.

Menj!
Hagyj kicsit gyönyörű lelkedből,
hiszen mindekinek jut egy darab.
Tedd az asztalomra.
Világítsa be lényemet.
Tündér zsinórján a gondolat
idézzen szép képeket.