Nem vagyok biztos benne, csak tudom.
Nincs, de érzem.
Hideg van és tudom, hogyan kell fűteni.
Láttam egy fényt.
Láttam a fényben egy szemet.
A világ minden fájdalma benne ült.
Mély kék volt.
Könnye még tisztábbá tette az átlátszatlan eget.
Kezében bárány volt.
Édes tiszta, fehérség.
Simogatása, mély kék könnye
álmot varázsolt nekem.
Látod , ami nincs.
Érzed, ami a tiéd.
A megfoghatatlan semmi zsinórja összeköt.
Álmok az úton.
Adtál megint nekem.
Taníts meg test nélkül szeretni.
Tanítsd meg nekem a kéz nélküli simogatást.
Úgy vágyom ezt, mint macska a meleget.
Úgy kell, hogy néha a szívem simogasd.
Küldj aranyos álmot.
Hiány nélküli életet.
Apró sejtek borzadálya.
Miért kell szenvedni a másét?
Miért van az, hogy fáj nekem?
Testem teste valahol szenved még.
Küldtél nekem szépet, édeset.
Miért van az, hogy eszem, mint a kenyeret.
Egyszer, amikor a gyémántra fény vetül,
Szikrákat szór, és szivárványos fénye
bevilágítja életem.
Kívánom, érezzem a jót, jónak.
Kívánom, tudjon fájni még.
Felszabadító, édes, pusztító tűz.
A fényben és a gyémánt.
Ma még olyan anyagszerű vagyok.
Agyagból építem házam, hogy egyek.
Vízben fürdök, hogy legyek vizes.
Ma még a gyertya a hidegben ég.
Olyan jó a tél.

Menekülés a melegbe.
Van boldogság.
Van élet a tető alatt.
Látnád az arcom.
Ma már több, mint anyag.
Tudom viselni a jót.
Tudom görcs nélkül élni a rosszat.
Bogozzatok ki!
Tapogassatok le!
Nézzetek a szemembe!
Az éjszakába fények nyúlnak.
Test nélkül törekszik a lélek.
Sós valódisága könnyű álmot ígér.
Taníts meg test nélkül szeretni.
A bárányok simogatása az én mosolyom.
Nézz rám és a legszebb mosoly a tiéd.