Körben állok.
Itt vagytok ti mind, drága lelkek.
Nyílik a tudatom.
Tudatalattim édes felhőjéből látok én.
Látom ezer évek útját.
Látom borzalmas vétkeinket.
Az álom valóság,
a valóság álom.
Kéz nélkül a tiszta lélekkel simítotok végig.
Erősek vagytok.
Erős leszek.
Ezer év múlik.
Már nem fáj.
Feltörtem pecsétjét az ezeréves barna
fájdalomnak.
Épülj!
Szépülj!
Készítsd magad!
Tenyerén hord a mindenség.
Tisztulj, mert vétkeink lehámlanak.
Megváltottalak?
Megváltódtam?
Általad.
Fényes kristály.
A nagy piramis.
Beavatsz.
Beavatlak.
Már nincs vágy.
Már nincs égő tűz.
Már csak a lelkünk beszél.
Mondd el fájdalmadat.
Talán nem kell ezt mondani.
Olvasom a szemed.
Olvasod a szemem.
Felemelem a jobb kezem.
Felemeled a jobb kezed.
Tudom, amit tudok.
Én vagyok, aki vagyok.

Lelkem hozzád hajol.
Lelked hozzám hajol.
Állunk a körben.
Én te vagyok,
te én vagy,
és mosolyognak az angyalok.