Hiába térdepel az, akinek a lelke néma.
Ülve, rejtett szobában sírni tudj!
Úgy hisszük, hogy mindennapjaink konyhaszaga előzi az álmot.
Sóhajtás, elég csak ennyi.
Érdemtelen embertestünk szendereg.
Hol az átmenet?
Hol a határ?
Uram, adj erőt a kéznek!
Uram, adj vezető simogatást!
Fehet hajtok.
Érdemtelen testem kitárul.
Lelkem üdve befogad.
Nincsenek szavak.
Ablakom nyitva, figyel a lét.
Lábam alatt a föld,
fölöttem az ég.
Hogy szerethetsz bennünket?
Érdemtelen földi testek.
Karunk nyújtva,
kérünk és néha köszönünk.
Az én fájdalmam semmi.
Az én jóságos még parány,
Bölcsességem nyíladozik.
Szeretetem növekszik velem.
Úgy légy jó, hogy néha rossz vagy.
Úgy vagy rossz, hogy néha jó vagy.
Adj bölcsességet, hogy tudjam, mi a jó.
Parányi érdemtelen ember.
Fogd meg a kezét és vezesd!
Bensőm nyílik.
Befogadja önmagam.
Már nem kell félni, hogy fáj.
Már nem kell félni, hogy fáj.
Már nem kell félni, csak szeretni tudni kell.
Ember, a rügyek nyílnak.
Méhecskék dongják körül a teremtést.
Ember, kezeddel teremts!
Nézd, ami vagy!
Koronák ékkő.
Magadból várjál mindent.
Sugárzol, akár a nap.
Álmos fejed hajtsd le békében, mert ma már tudod,
hogy simogatják a szívedet.
Bajaim oly csekélyek.
Érdemtelen hús-vér vagyok.
Szeretnék adni, hisz nekem is adtak.
Kezemben egy fonál vége,
görgetem, tekerem,
gombolyagom nőttön nő.
Tudás, bölcsesség és szeretet,
Érzéseim apró lángjai éltetik engem.
Boldogságom mások felszabadult kínja.
Jó veled!
Mondják majd sokan.
Boldogságom fonala fényes.
Nap szőtte apró pókjait.
Tündérrokkán tekerte az élet.
Visszamentem.
Visszajövök.
Látom aranyos kerevetem.
Láttam nyugalmas, tündöklő belsőm.
Uram, adj erőt, hogy tudjam elviselni bűnömet.
Emberparányom nyújtja kezét.
Hiszen minden benne van.
Adj neki erőt.
Adj neki bátorságot.
Én mit adhatok?
Befelé nézek.
Arany oroszlán száján keresztül
régi oszlopok csöndje és derűje nyílik.
Otthon vagyok.
Az öl, ahonnan jöttem.
Ezerévek súlytalan leple.
Fájdalom és kín.
Hol vagytok ti édes szolgálók?
Főpapom ajtaja nyílik.
Fejemre teszi a kezét.
Áldás!
Békesség!
Kegyelem!
A főpap nevel.
Akaratlanul szelidít, hogy jobb legyek
számotokra, emberek.