Ózonszagú az ég.
Rongyokba burkolózva, hidegen
simogat a csillagfény.
Közel került minden, ami
megfoghatatlan.
Nyugatról jött, éles fénnyel és
megérintette az arcodat.
Repültél vele, akár a múló
csillogás.
Egy voltál vele.
Rongyokba burkolózva simogat
a harmatos szagú éjszaka.
Alszol kicsit.
Szemed nyitva tartja a csillogás.
Magadba temetve örüld el
mindezt.
Tanultad, hogyan kell belülről
örülni.
Kívánni nem tudsz, mert
minden a tiéd.
Oldalra löknek, ez már nem fáj.
A szemedben élő csillogás
azok számára könny, akik
tudják, hogy belülről fáj.
Mondd el fiadnak, mi volt
az éjjel.
Mondd el, anyád szemében
könny ragyogott.
Eggyé vált a mindenséggel,
övé volt a pillanatnyi
csillogás.
Mondd el fiadnak!
Vártad a fényt,
öreganyád porló csontjai
felett táncot jár a
mindenség.