előbújik életünk.
Felhők mögül a nap bátortalan
sugarai simogatják arcodat.
Szépít a köd, világít a nap.
Ma jó nekünk.
Miért van, hogy megfoghatatlanul
boldogok vagyunk?
Nyeljük, idézzük az ízét.
Van még jó. Van még miért.
Erősödik a nap ereje és elővetíti
a jövőt.
Ma nyugodj kedves.
Holnap arany párnára hajtod a fejed.
Illatos nap arcán érezni fogod,
mi a jó neked.
Csiklandoz ízével a vágy.
Varázslat szikrái pattannak
szerteszét.
Ma színes szivárvány a látomás.
Holnap hallhatod a dalt.
Édes füstgomolya lelkedig ér.
Ma még nyugtasd meg lelkedet.
Holnap készítsd a nagy útra.
A nap újra kel.
A nap sugarai erősek.
Tündér lelked petárda csillagai
boldogságot nyújtanak az éhezőnek.
Éhezd meg!
Fázd meg!
Fájjon!
Az idő végtelen.
Ma szédít.
Holnap fúj, mint a szél a falevelet.
Megakad és felemel valami.
Nem tudja, hogy mi van a kezében.
Okos arca mélán mereng.
Honnan fújta a szél ezt a falevelet.
Fogd meg és simítsd végig.
Bordái élesek.
A természet és az élet hozta így.
Színei pompázatosak.
Ma csak egy falevél vagy,
holnap egy gyűjtemény része,
holnapután végiggondolod…
Ez az élet gyönyörűsége.