Az Uralkodónő

A császárnő, aki ismeri a teremtés titkait. Az asszony, aki várandós és szeszélyes, mint a kora tavaszi idő. A nő, aki gyönyörű és megmutatja nőisége minden szépségét. A nő egy külön misztérium. Mindig megújulni képes, mindig adni tud, de kegyetlen is, ahogy csak asszony tud kegyetlen lenni, de azután rájön, hogy akivel kegyetlen volt, az saját maga, saját asszonyi lénye, amit nem tudott elfogadni ebben a kegyetlen, penge éles logikát feltételező világban. Mert az asszony zabolátlan, mint a szél. Hol erre fúj, hol arra fúj, de gyönyörű, ha megáll a pillanat remegésében, ahol visszatér ősi ösztöneihez.

Súg neki a Hold, beszél neki a patak, a szavak mögött megérzi a valódi tartalmat, és nagyon tud fájni neki a hazugság. Elsősorban a saját elfelejtett szabadságát keresi a fák alatt, a tovatűnő hegyi patak vizében, a madár bölcs és büszke tartásában. És mégis az asszony tud kúszni, mint a hüllő, és átfér minden lyukon, mint a macska. Dorombolni tud, ha szerelmes, eszét veszti, ha féltékeny.

De minden asszony lényében ott van az ősi bölcsesség, amellyel hallgatni tud a holdvilágos éjszakán. Észre veszi a kimondatlan szavakat, és tudja mikor kell útra kelni, hogy megtalálja önmagát. Az asszonyi vállaltság nagyon magas rendű feladat, mert bátor férfiak nőnek ki a keze közül. Szeretők tisztulnak meg ölelésétől, és az asszonyok érintése meggyógyítja a be nem hegedt sebeket.

Tud uralkodni is a nő, így túl tesz a férfin, és azt képzeli, hogy erős, ilyenkor elszakad gyökereitől, és már nem látja a valót. Tud az asszony ölni, a saját gyermekét is, közvetlen szülés után, vagy majd később, ha az a gyermek már nem az övé. Az asszony, kit méhében nevelt vagy így vagy úgy el kell engedjen. És az asszony mindig csak vár. Várja a csatából haza érkező vitéz férjét, várja a fiait, lányait, akik távol kerültek, és várja a beteljesedést, az asszonyi kielégülést abban, hogy ad, és megtanulja, hogy ne várjon el semmit. Megtanulja befogadni a férfit, megtanulja hogyan legyen császár a férje, és fia. Megtanulja, hogy hallgatni bölcs.

Ám vannak hiú, büszke teremtések, akiket reménytelenül szeretnek. Abban a pillanatban a nő nem tudatos, nem tudja mit cselekszik, nem tudja, hogy romlandó teste csak egy edény, amely elrozsdásodik egykor és ha el kell számolni az utolsó órán nem lesz mit felmutatni. De így kerek a világ.

Az asszony, ha bölcs megtanulja, hogy mennek előtte mások is. Az asszony, ha megtanulja szeretni a férfit tett egy lépést Isten felé, hiszen az asszony áldott, szerető, befogadó lény. A férfivá válás misztériumát az asszonyok jól ismerik.

Mind a test, mind a lélek, mind a szellem szintjén. Hiszen minden férfi örök gyermek marad ölelő karjaikban. És, ha bátor a férfi tudja, hogy asszonya mit ér.

Mert a férfierő az asszony bölcsességének mértéke. Nincsenek meg egymás nélkül. Balga dolog lenne azt hinni, hogy az asszony teljes magában, hiszen mindegyiket szereti valaki. És ugyan úgy balga dolog lenne azt hinni, hogy a férfi teljes magában, hiszen mind asszonyra vágyik, vagy így, vagy úgy.

Az asszony, ha várandós az egész világ benne lüktet, és a születendő tanítja a teremtés misztériumát, míg anyja méhében növekszik.

Ilyenkor az asszony uralkodik ég és föld között. Hiszen életet hord testében.

Amelyik asszony ebben tudatos, csillagot szül erre a világra.


Javaslat: a császárnő a kivárás, a kihordás lapja. Ha ezt a lapot húztad tudnod kell, hogy lesz gyümölcse annak, amin eddig dolgoztál, de légy türelmes. Várd ki a végét mindennek. Ne siettess semmit, minden a maga idejében ér el hozzád, és a gyümölcsök lehet, hogy elébed gurulnak. Jutalmat is jelent ez a lap, amely nehéz munkának az eredménye.


A fény himnusza

Kicsiny kezében felém nyújtotta a fényt.
Szemében tüzek gyúltak.
Fölötte súlyos évek vonultak el.
Születés,
Halál,
Szülés,
Szerelem,
Fájdalom,
Gyönyör,
Kicsiny kezében tartotta a fényt.
Szél fújt,
Eső esett,
A fény világított.
Lelkében kinyílott az élet.
Életre születtem, – szólt.
Életre keltem.
Életem fénye a kezemben.
Kövesd a fényt,
Amikor sírsz,
Amikor sűrű felhők gyűlnek,
Amikor fáj minden.
Figyelj rám és kövesd a fényt.
Sok-sok élet,
Sok-sok könny.
Mosolyodban felragyog a fény.
Lelked madara kiszabadult börtönéből.
Ma már szabad.
Ma már minden a tiéd.
Emeld fel a fejed,
Mosolyogj rám !
Remegő könnyeid lassan leperegnek,
Mint életed évei.
Figyeld a fényt, amely bensődet melengeti.
Mosolyogj rám !
Üde csillag éled szemedben,
A hajnal meghozza számodra a fényt.
A nappal világossága bevilágítja életed,
Az éjszaka sötétsége kacsingató csillagokkal üzen.
A fény lelkedben világít.
A fény a tiéd.
A fény a minden.
Ma már mindörökké,

Ámen.