Az Átalakulás

Az ember valódi lénye alig látható a sok reá rakódott szennyeződéstől, amelyet az érzések, gondolatok okoznak. Hogyan tudja az ember mégis ezt levetkőzni?

Az átalakulás folyamata egy pillanat, de míg odáig ér az ember az egy hosszú út vége. Eddig az állomásig „csak tesz” az ember. Itt megáll. A cselekvést abba hagyja. A „nem tevés” állapota ez. Ekkor hosszúnak tűnő percek következnek.

A várakozás elhal, már az sem zavarja a csendet.

A tojásból kikel a csibe. Nem tudja még, hogy a születés neki fáj, nem tudja hogy a levegő, amely éltető eleme lesz milyen fontos számára. Csak annyit tud a teremtő akaratából, hogy levegőt kell vennie. Szétnéz és tudja milyen szaga van az anyjának, tudja, hogy a tollak alatt meleg van. De elkövetkezik az az idő, amikor egyedül kell tovább lépnie. Egyedül kell azt a bizonyos ajtót kinyitnia, ami egy „másik világba” vezet. Ismeretlen világ, ahol nincs meleg, nincs védelem, nincs gondoskodás.

Erre a világra jövünk mindannyian, akik az ajtót kinyitjuk. Az elvárás itt megszűnik. Itt mindenki olyan, amilyen. Nincs színlelés, ez a halál előszobája.

Ha segítségre van szükséged keményen az orrod alá dörgölik, hogy hol hibáztál, és nem simogatják meg a fejedet, „hogy jól van, jól van, majd máskor jobban csinálod”. Ezen a szinten már nincs ilyen. Itt tudnod kell, hogy hova tartozol.

A hit soha nem volt még ennyire fogható számodra. Hol veszítetted el és mikor? Pontosan tudod a percét is. Ezen a ponton visszatérhetsz a hitedhez, ami valójában soha nem hagyott el, csak azt hitted, hogy elhagyott.

Isten közelsége érezhető, hiszen benned is lakik.

Letetted csomagjaidat az ajtón kívül, innen már nem viszed tovább a múltadat.

Ez a jelen.

Az itt és most.

Imádkozó szentek, Istennel beszélgető médiumok itt megszűnnek.

Nincs hang tovább.

Csend van, hiszen átléptél egy kapun.


Javaslat: Ebben az állapotban a semmi határán ücsörögsz. Elengedtél mindent. Remény sem él most benned. Mindegy, mondod. Minden eddig tanult elveszíti jelentőségét ekkor. Próbáld a dolgokat más nézőpontból szemlélni. Állj a fejed tetejére és nézd meg így a dolgokat. Csinálj mindent fordítva, mint eddig. Meglátod segíteni fog.


Más dimenzió

Áldás és béke,
Nyugalom és fény,
Tisztaság és erő,
Felkavarja lelkemet.
A mindenség hangja szól.
Megérint egy láthatatlan kéz,
Kinyitja belsőm.
Lépd át a küszöböt!- szól felém.
Állok a fényben.
Nézem.
Kinyújtom a kezem.
Más dimenzió,
A kettő határán,
Látható és láthatatlan.
Könnyeim emelnek az égig.
Átlépem a láthatatlan küszöböt.