A Sorskerék

Itt elérkeztünk egy olyan állomáshoz, ahol leülhetünk egy stabil kőre és magunk elé meredhetünk. Szemünk mereven néz egy pontra, és belül fogalmunk sincs mit is kellene csinálni. Ha látszik is kiút, – általában több is – az is járhatatlannak mutatkozik. Előkúszik az intuíció, és furcsa képeket vetít elénk. A józan ész, és az aki tanácsot adhatna nem érti maga sem, hogy mi is történik valójában. Ez az a pillanat, amikor csak akkor lehetünk biztosak a következő lépésben, amikor már megtettük. És, amikor megtettük, akkor meggyőződésünk, hogy rosszul cselekedtünk. Túl szókimondóak voltunk, túlságosan eldobtuk a józanész gyeplőjét, túlságosan megpróbáltunk megfelelni valaminek, vagy valakinek.

Látszólag minden ellentmondásos, látszólag nincs értelme semminek.

Szellemi szintektől függ, hogy ilyenkor az ember mit is cselekszik. Aki sokat tanult, és pallérozott az elméje próbálja megmagyarázni a semmit. Aki tudatlan félelemtől, fájdalomtól megkukulva ül és képtelen bármit is tenni.

A bölcs megáll, és nem cselekszik. Figyeli a gondolatait, ahogy jönnek, mennek, de nem ül fel egyik gondolatnak sem. Érzések hagyják el a keblét. Figyeli az érzéseket és nem megy bele egyikbe sem.

Ha szerencséje van a kérdezőnek, akkor elébe hoz az élet egy helyzetet, amelyben nem világos semmi, csak sötétben tud tapogatózni, mintha egy alagútba haladna.

Mégis mi a megoldás ? Néha, aki nem bírja tovább kezébe veszi a kardot és vág

a vak sötétben, ki tudja kit, vagy mit talál el. De van már olyan, aki ugyan rendelkezik karddal, de nem vagdalkozik vele össze-vissza. A kedvező pillanatban azonban előveszi és vág vele, pontosan oda, ahová kell. Mint a szamuráj, aki egész életében ezt tanulja.

A szerencsekerék kétoldalú. Abban a pillanatban, amikor szerencse ér örülsz és azt sem tudod hogyan fejezd ki az örömöd. Később kiderül, hogy ez a szerencse volt szerencsétlenséged kovácsa. És ez fordítva is lehet. Amikor a legszörnyűbb helyzetben vagy és csak kétségbeesetten sírni tudsz, lehet, hogy Isten ekkor kopogtat az ajtódon bebocsátást kérve. Talán még dagadt a szemed a sírástól, lehet, hogy senkit sem szeretnél látni valójában, de mégis résnyire nyitod az ajtód. Érzed, hogy ami onnan jön az jó. Nem tudod miért, nincs okos magyarázat rá, csak az, hogy érzed, hogy jó. Lehet, hogy egy koldus kér bebocsátást, lehet, hogy egy király. Az ajtót kitárod előtte, és abban a pillanatban jön a felismerés, amire oly régóta vártál, ez a valódi szerencsekerék.

Ez a tudatosság szabadít meg mindentől, ami eddig üldözött. Hogy mit miért éreztél úgy. Ki az, aki igazán szeret téged, ki az, aki mélyen alázattal szolgál téged akkor is, ha nem vagy jó.

Ebben a pillanatban megvilágosodik minden. Azok a vélt, vagy valós sejtések dolgokról, emberekről, önmagadról. Azok a sejtések mind igazak. Hála a teremtőnek! Kiderül, hogy igaz isteni szándék van benned, így nem lehetsz vesztes semmiképpen. Lehet, hogy a hétköznapi valóságod mást mutat, lehet hogy el kellene veszned a saját nyomorúságod láttán, de valódi tudatod túl mutat ezen. Lehet, hogy porba tipornak, és sírni volna kedved, de neked akkor is tudnod kell, hogy fent állsz egy hegyen, a nap rád süt, és Isten nem hagyott el sohasem.


Javaslat: Vedd elő a zsebkendőd és töröld meg a szemed és az orrodat. Tudd, hogy a szerencse nem lottó ötösként köszönt rád. Lehet, hogy most elhagytak, lehet, hogy te hagytál el valakit, és az is lehet, hogy nagyon boldogtalannak érzed magad. Tudnod kell, hogy egy gondolat, hogy van más megoldás, van kiút minden helyzetből. Tudnod kell, hogy mindig van egy segítő kéz, csak hagyd, hogy segítsenek rajtad. Légy őszinte!


Üres vagyok

Üres vagyok,
Nincs bennem érzés.
Üres vagyok,
Mégis előttem áll az egész világ.
Jó látni, hallani, tudni, hogy
Isten bennem is lakik.