top of page
A boldogság meglepett
Amíg vártalak
A boldogság meglepett
Egy kies hajnalon.
Reá emlékeztem,
Aki léptei nyomán
Nem hagyott semmit.
Szerettem a hajnalt.
Szerettem azt, hogy szeretem.
Nem számított már semmi.
Nem kért számon senki.
Azt tettem, amit szívem diktált,
Csak neki tartozom.
Tartozom egy csöppnyi mosollyal,
Hogy újra megtanult szeretni.
Budapest, 2004.05.11.
bottom of page