A boldogság meglepett
Egy kies hajnalon.
Reá emlékeztem,
Aki léptei nyomán
Nem hagyott semmit.
Szerettem a hajnalt.
Szerettem azt, hogy szeretem.
Nem számított már semmi.
Nem kért számon senki.
Azt tettem, amit szívem diktált,
Csak neki tartozom.
Tartozom egy csöppnyi mosollyal,
Hogy újra megtanult szeretni.

Budapest, 2004.05.11.