Sors

Az alattvalók kitörő lelkesedéssel fogadtak bennünket. Szép nap volt.

Elhozták ajándékaikat, jókívánságaikat, és szapora gyermekáldást kívántak nekünk.

Szinte az egész nap ünnep lett volna, ha egy pillanatra el nem sötétül az ég, és meg nem jelenik az égen a homokórára emlékeztető jel. Hitelen visszahőköltek az emberek, és félelmet sugárzó csend lett.

A herceg felé fordultam, mert nem értettem, hogy mit jelent ez az égi jel. Az én olvasatom szerint a sors erejét szimbolizálta, és én nem féltem ettől, mert tudtam, hogy vannak folyók, amelyekbe bele kell lépnem, és olyanok is, amelyekbe nem.

Ezt el is mondtam neki.

– Kedvesem- kezdte szelíden- amikor ismét magunkban leszünk elmagyarázom, hogy családunk történetében mit jelent ez a jel.

Éreztem, hogy nem érhet baj bennünket.

A herceg hívatta a csillagjóst. Megérkezését izgatottan várták mások is.

Mélyen meghajolt a herceg előtt, és így szólt:

– Tisztelt hercegem! A félelem nem uralhatja már többé népünket, a vész elmúlt e nemzedék feje fölött, hiszen olyan arát adott számodra az ég, aki a csillagokból érkezett. Ő lesz, aki megváltoztatja népünk sorsát, és elűzi fejünk fölül a veszedelmet. Isteni származása erőt ad a nehéz napokban majd.

A herceg intett a szolgáknak, hogy adják át a csillagjósnak a ládát, melyben ajándék van számára.

– Jól szóltál, és remélem, hogy arám nemes származása valóban elviszi a viharfelhőket a jövendő elől.

Most én kaptam szót:

– Bocsássátok meg tudatlanságomat, hogy nem ismerem e nép megírt jövendőjét. Én csak egy asszony vagyok, aki valóban a csillagokból érkezett. Az én olvasatom szerint e jel a következőket mutatja:

Nincs égen és földön olyan jótétemény, amelynek jutalma elmaradna, és nincs a Földön és az égen olyan gonosz cselekedet, melynek következménye ne lenne. Bíznotok kell saját sorsotokban, és saját jótéteményeitekben, hogy azt meghallgatja az égi Úr.

Csönd lett beszédem után.

A herceg kívánt szólni:

– Arám nem tudhatja a népünkre küldött átkot, melyet egyik ősünk tett néhány száz évvel ezelőtt. Viszály dúlt akkoron a nép között, és a főemberek egymás torkának estek. Egy ilyen veszekedés folytán a királyi házunkat elátkozta az akkori alkirály, aki esküdt ellensége volt a mi vérvonalunknak.

– Azt mondta, csak akkor ér véget az átok, ha csillagokból jött asszony leányt szül. Tudvalévő, hogy népünk örökösödési ága fiú vérvonalon megy tovább,

– és eddig több nemzedéken keresztül senki nem szült leány gyermeket.

– Kedvesem- szóltam oda a férjemnek- ne aggódj az ég igazságot szolgáltat majd.

Ő megfogta a kezem, és megcsókolta:

– Úgy legyen asszonyom!

Több szó nem hangzott el. Hosszú boldog hónapok jöttek, mígnem betelt az időm szülni kezdtem.

Babba és más bábák is ott voltak velem. Férjem a szokásokat megszegve velem volt. Fogta a kezem, és törölte homlokomról az izzadságot. Már az erőm éppen elhagyott, amikor megnyílt a sátor teteje és mennyei dal hangzott fentről.

Mindenki elbűvölve állt. Fény jött, és az én hat nővérem. Mindannyian szépek voltak és nemesek. Körbevettek, és így szóltak:

– Nem hagyhattunk magadra a nehéz fájdalom alatt, így úgy döntöttünk égi atyánk támogatásával, hogy veled leszünk ezen az órán.

Görcseim szinte megszűntek. A nővéreim mellém ültek, és kezüket a hasamra tették. Gyengéden lassan hullámzani kezdett . Sikoly hagyta el a számat, amikor kibukkant a gyermek feje.

Szamohé finoman fölém hajolt, majd ezt mondta:

– Levegővételeddel segítsd őt, így mélyet lélegezz, még mélyebben, még, még , még.

Hirtelen megszületett a jövevény. Fiúcska volt. Erős, szinte éles hangon felsírt. Megkönnyebbültem, hogy a fájdalom szűnni kezdett, de Szamoé sokat sejtetően mosolygott felém:

– Húgocskám, még nincs vége.

Ekkor megint hullámzani kezdett a hasam, és hirtelen megszületett a második gyermek is.

– Leány!- kiáltott fel Szamohé.

Határtalan volt az örömünk.

Megmosták az újszülött gyermekeimet, és mellém helyezték.

Testvéreim segítő gondoskodása nagyon jólesett.

Férjem boldogan csókolt meg, és simogatta meg a kis jövevényeket.

Tudtuk mindketten, hogy népünkről az átok eltűnt. Isten valóban igazságot szolgáltatott.

Amikor a kicsik hat hetesek lettek bemutattuk őket a népnek.

Az emberek boldogan kiáltozták:

– Isten igazságot szolgáltatott! Isten akarata szent!