Kertemben ültem.
Körülvett a semmi.
Fecskék jöttek sokan.
A parányi kert telve lett velünk.
Közel jöttek, szinte simogatták
az arcomat a szárnyukkal.
Jöttek, egyre többen voltak.
Nem lehetett nem látni őket.
Egy régi dal jutott eszembe.
Apád dúdolta mindig.
A fecskék hozták az üzenetet.
Ma elmegyünk.
Holnap visszajövünk.
Megsimogatunk minden augusztus táján.
Neked szól a fecskék tánca.
Vedd parányi leheletüket.
Nem hagynak ma el.
Körülötted szürkeség.
Ember nem ad, de a fecskék
járják a táncukat.
Kellették magukat, hívogattak.
Ma elmegyünk, holnap visszajövünk.
Elvisszük az üzenetet.
Értetted te jó gyerek?
A talajtalan semmi, és a fecskék tánca.
Oldozd el a lelked,
hagyd egy kicsit repülni.
Szállj fel a fecskékkel, és majd
meglátod, mily parányi és
mily boldog ez a valóság.
A lélek szabad, mint a fecske-tánc.
Körbe jár.
Ma itt, holnap ott.
Nem hagytak el.