A Művészet

A legnagyobb kurtizán a művész. Sok alkalommal odaadja magát az égi erőknek.

Templomi szolgálat ez a szó legnemesebb értelmében. Valaha az ókori papok és papnők is így szolgálhattak Istennek.

Amikor jön a pillanat, hogy Isten felkér egy táncra a művész mindent eldob és elmegy táncolni. Forróság önti el a testét, mintha millió vágy szállná meg a lelkét, szellemét. Ezt a szüzességet nem könnyű elveszíteni. Amikor egy ember lélekben, szellemben megérett az együttlétre Istennel, lehet, hogy végtelen fájdalmat él át, és úgy érzi belehal ebbe az aktusba. Tűz égeti a belsejét, nem tud mást tenni ekkor már, csak odaadni magát Istennek.

Minden keringő egy csoda ebben a kapcsolatban. Lágyan fogja a kezed egy magasztos erő és vezet. Nem tudod elvéteni a táncot, és a keringő szól megállíthatatlanul. Minden perc egy örökkévalóság ennek az erőnek a karjában.

Ilyenkor a művész elfeledi minden baját, a világ vélt, vagy valós gondjait. A lobogó tüzet kiszolgálja, sőt tesz a tűzre, hogy égjen, ha égnie kell.

És a tánc folytatódik. A láthatatlan táncpartner olyan öleléssel ajándékozza meg a művészt, amely ölelést földi lény soha nem adhat, vagy nagyon ritkán.

Az ihlet pillanataiban kielégül a lélek, a szellem, és a test fáradhatatlan.

Véget nem ér ez a folyamat mígnem a lélek és a szellem megkapta az isteni nektárt, ami még hosszú időre melengetni fogja belsejét, és minden lépésre, minden ölelésre, minden csókra elkékezni fog egyenként.

Még a hibákra is emlékezni fog, és később nevetve gondol vissza ügyetlenségére, mely néha számára a sikert hozza meg. Azok az ihletett pillanatok a művész palettáján soha feledésbe nem merülnek. És ez a vágy soha ki nem elégül, mindig kívánni tudja a művész a következő csókot, a következő táncot, amíg teste bírja ezt a tüzet. Égi mennyegző ez, amely soha véget nem ér.

Egy örökös nászéjszaka annak minden varázsával.


Javaslat: amikor a művész kártyája kerül a kezedbe elérkeztél egy olyan pillanatba, amikor felkér az élet egy keringőre. Ilyenkor sokan haboznak, hogy mi lesz azután. Nem lesz utána semmi, csak ez a pillanat van. A most. A most érekezett el az életedbe, amely soha véget nem ér, mert mindig most van.


Égni kell

Égni kell, hogy lássa a világ,
Az ég milyen gyönyörű,
Amikor belül elég valami.