A boldogság meglepett

Amíg vártalak

A boldogság meglepett
Egy kies hajnalon.
Reá emlékeztem,
Aki léptei nyomán
Nem hagyott semmit.
Szerettem a hajnalt.
Szerettem azt, hogy szeretem.
Nem számított már semmi.
Nem kért számon senki.
Azt tettem, amit szívem diktált,
Csak neki tartozom.
Tartozom egy csöppnyi mosollyal,
Hogy újra megtanult szeretni.

Budapest, 2004.05.11.

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now