Út az egyensúly megteremtéséhez
Az út önmagadhoz a belső nyugalmon és biztonságon alapszik. Megvalósulásod csak úgy teljes, ha gondolsz, érzel és cselekszel. A gondolat teremtő ereje alakítja érzéseidet és cselekvésed - s a hit a szívedben, hogy mindezt megtedd!
Amikor nővéreim elmenetek még egy ideig üldögéltem a kihunyó tűz mellett, és átfogtam a térdeimet karjaimmal, és ringattam magam. Halkan dúdoltam is.
„ Összeér ég és Föld Visszatér ő is még.”
Nem gondoltam senkire valójában.,Messziről bálnák hangját hozta a szél.
Milyen lenne velük együtt úszni? – tűnődtem, majd felálltam és megláttam őket a távolban. Hirtelen egy láthatatlan szem nézését éreztem a mellkasomon. Valószínűtlen volt, de mégis azt éreztem, hogy egy bálna néz, az- az nem is néz, hanem érez , és mondani akar valamit.
Nem hang, nem érzés, hanem valami más érzékszervem észlelte ezt. Egyszer csak kint voltam magamból, mintha álmodnék. A bálnaraj alattam úszott. Lassan ereszkedtem alá. Az öreg rám sandított, és megszólalt:
– Megérteted a hívást. Jól van, tarts velünk!
Már nem volt testem, csupán lélek és szellemként úsztam velük. Láttam, hogy ők látják a víz alatti színeket, áramlatokat, rezgéseket.
Alkalmazkodtam hozzájuk. Szinte belesimultam az életükbe.
Most mintha egy tükör állna utunkba, de ők átúsztak rajta.
– Ez itt az álomidő.- mondta az öreg hangok nélkül, csak úgy a lelkemnek.
Nekem is sikerült átjutnom rajta, mintha ott sem lett volna, nem értettem.
Az öreg gurgulázott egyet. Talán nevet. – gondoltam.
– Tévedsz, amikor így teszek, akkor örülök, de nem nevetek, ez több,mint a nevetés.
Hirtelen nagyobb halraj vált láthatóvá, és látszólag nyugodtan úsztak. A bálnák szintén, jól megfértek egymással.
A víz alatt csönd borult mindenre. Lassan siklottunk, időtlenül. Váratlanul alattunk egy romváros jelent meg.
– Ez itt Mú szigete volt. – fordult felém az öreg- hallottál róla?
– Igen. Tudok a létezéséről.
– Már éltél is ott egyszer.
– Honnan tudod?
– Tudom … dom…. domm..- rezegtette meg a levegőt maga körül.
– Ember lánya, vándor! Figyelj csak, teljesen simulj bele az életünkbe, és többet fogsz tanulni, mint valaha.
– Mit kell tennem?
– Semmiiiiit- gurgulázott az öreg, csak légy.
– Hogyan?
– Nem tehetsz föl több kérdést ember lánya vándor, csak figyelj.
Hirtelen kört képeztek egy bálnaasszony körül, mintha védelmeznék. Megértettem, hogy a bálnaasszony szülni fog.
Csend lett az óceánon. Elült a szél. A bálnák is csak lebegtek a vízben, majd az asszony bálna hirtelen kilökte hasából az új életet. A kicsi bálna ugyan olyan volt mint társai ,csak kicsiben. Keresni kezdte az anyját, hozzádörgölődzött, majd úszott vele tovább.
Ebben a születésben volt valami csoda, nem is annyira a látvány, hanem az- az összetartozás, ahogy ott vártak a víz felszínén. Békesség, és harmónia volt bennük.