Az emlékezés aranyködén

Forrás verseskötet

előbújik életünk.
Felhők mögül a nap bátortalan
sugarai simogatják arcodat.
Szépít a köd, világít a nap.
Ma jó nekünk.
Miért van, hogy megfoghatatlanul
boldogok vagyunk?
Nyeljük, idézzük az ízét.
Van még jó. Van még miért.
Erősödik a nap ereje és elővetíti
a jövőt.
Ma nyugodj kedves.
Holnap arany párnára hajtod a fejed.
Illatos nap arcán érezni fogod,
mi a jó neked.
Csiklandoz ízével a vágy.
Varázslat szikrái pattannak
szerteszét.
Ma színes szivárvány a látomás.
Holnap hallhatod a dalt.
Édes füstgomolya lelkedig ér.
Ma még nyugtasd meg lelkedet.
Holnap készítsd a nagy útra.
A nap újra kel.
A nap sugarai erősek.
Tündér lelked petárda csillagai
boldogságot nyújtanak az éhezőnek.
Éhezd meg!
Fázd meg!
Fájjon!
Az idő végtelen.
Ma szédít.
Holnap fúj, mint a szél a falevelet.
Megakad és felemel valami.
Nem tudja, hogy mi van a kezében.
Okos arca mélán mereng.
Honnan fújta a szél ezt a falevelet.
Fogd meg és simítsd végig.
Bordái élesek.
A természet és az élet hozta így.
Színei pompázatosak.
Ma csak egy falevél vagy,
holnap egy gyűjtemény része,
holnapután végiggondolod…
Ez az élet gyönyörűsége.

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now