A fiamért

Forrás verseskötet

Nem látom, nem tudom,
mégis az enyém.
Ma megtagad, holnap az enyém.
Még tart a kín,
még fáj a szál.
A szál, amely összeköt és
visszaszáll.
Me megtagad,
Félútról biccent kicsit.
Vannak madaraim, halaim,
enyém a világ.
Ma én öreg lettem.
Félútról biccentek csupán.
Védőburkom a semmi.
Aranyba zár a magány.